Májkrémes roti

2012. január 10.
India, Bhubaneswar

Ez a második levelem Indiából, ahol egy hét fős tánctanulós különítménnyel
ismertetem meg második otthonom csodáit.

Nagyon intenzívek és sűrűek a napjaink, így már alig tudok visszaemlékezni, mi történt három napja…de azért menni fog…

2012.01.06.
Pénteken a második táncóra után, elkezdődtek a ritmus órák Buddhanath-tal, akit már tavaly is neme egyszerűséggel cukimókusnak neveztünk el, ugyanis annyira élvezi amit csinál, hogy folyamatosan vigyorog és gesztikulál miközben magyaráz. Így még akkor is élvezhető és magával ragadó az órája, ha épp semmi nem értenek az elhadart dobos szaknyelvből…

Jött vele az énektanárom is Raju sir.
Az első odisszi énekórám (az odisszi zene hasonló a hindusztáni klasszikushoz, csak egy kicsit lágyabb és könnyebb.) csodás élmény volt, mert anno fél évig tanultam a dél-indiai klasszikus karnatik zenét, ami nem maradt nyomtalanul, illetve otthon is évekig jártam magánénekre.
Szóval az óra után elkezdett vigyorogni, meg örülni a tanárom, mondta mekkora meglepetés, hogy elsőre ilyet, persze 2/3 oriyául…(hú, de jól esett…)

Aznap délután a haladóbb két leányzó elkezdett koreográfiát tanulni Sagarikával és Rajashreevel. Este pedig ketté vált a  csapat egy „market building” és egy fesztiválnézős részre. A bazárról annyit, hogy iszonyatosan drága lett már minden itt Indiában is.
A fesztiválon több külföldi táncos és helyi csapatok is felléptek.

2012.01.07. szombat
A templomok napja

Elindultunk egy helyi sofőrrel, kísérő nélkül nézegetni az odisszis emlékeket és faragásokat őrző templomokat, mert a Lasyakala csapat az esti fesztiválra készült.
A sofőr olyan lüke volt, hogy fogalma sem volt, melyik hírneves templom melyik, pedig induláskor bőszen bólogatott Saswat utasításaira…aztán nem oda vitt.
De végülis elérkeztünk a templomi negyedbe, és ott már találtunk önkéntes idegenvezetőket, így olyan templomokat és rövid átvágókat láttunk, ami amúgy kimaradt volna. Az egyikük egy kisfiú volt, olyan szimpi, hogy nem zavartam el, és jól tettük.
Megnéztük a:
Lingaraja, a Káli, a Parasurameswar, a Mukteswar és a Rajarani templomokat.
Fotózkodtunk, adományoztunk és ebédeltünk étteremben.
Ezután 4-re értünk vissza a szállásra, és 5-re el kellett készülni, hogy tudjunk menni időben a fesztiválhelyszínre. 20 perc alatt sikerült beöltöznöm az új szárimba és kicsípni magam. Pfff

Az Aekalavya Fesztivál
Saswat minden évben megrendezni a saját fesztiválját, szponzorok nélkül, főhajtásból a mester-tanítvány tradíciónak, aminek az indiai neve guru-shishya parampara.
A díjat pedig olyan táncosoknak adja át, akik egy bizottság szerint méltón képviselik ezt a hagyományt. Félév háttérmeló, rengeteg pénz és ember munkája volt a rendezvény, és nagyon sikeres lett.
Az elején a vendégek méltatása, beszéde, majd a díjátadás ment elég hosszú ideig.
Kaptam egy szárit, egy orchideát és egy díjat.
Benne voltunk utána egy csomó újságban, tv hírekben stb.

A műsor odisszi blokkal kezdődött: először a Lasyakalás lányok duettet táncoltak. (Manikya veena, amit mi is szoktunk), majd Meera Das következett két tanítványával. Szép és harmonikus produkciók voltak.
Aztán jött Saswat mesternője, Ileana Citaristi, aki egy olyan olasz mesternő, aki 1979 óta él Bhubaneswarban és Guru Kelucharan Mohapatra tanítványa volt. 60 fölött van, de ezt nem lehet megmondani, amikor táncol, karcsú, elegáns, edzésben van és folyamatosan fellép.
Aekalavya történetét táncolta el: Arról szól, hogy van egy fiú, aki nagyon ügyes íjász, de veszélyezteti a mester kedvenc tanítványának, Ardzsunának a sikerét. Ezért a mester kitalálja, hogy azt kéri tőle tisztelete és hitele jeléül, hogy vágja le a hüvelykujját, és adja oda neki.
A fiú egy percet sem hezitál, azonnal levágja és odaadja a mesterének. Az teljesen elérzékenyül, és a Guru bhakti (mesterben való hit) örök képviselőjének Aekalavyának nevezi el. Így is hihetetlen a történet, de ahogy Ileana Mam előadta az átélős részeknél fel-fel csattant a méltató taps, ahogy a közönség együtt élt a darabbal…
A végére én is elsírtam magam…ilyet még nem láttam…

Saswat zárta az odisszi részt és Karnáról szóló harcos darabbal.
Iszonyatosan energikus volt és lehengerlő.

Utána jött az olasz-amerikai lány, aki díjat kapott és kuchipudit táncolt.
Róla annyit, hogy nem volt túl bájos jelenség.
A legvégén pedig egy kathak páros zárt Kalkuttából, akik olyan fantasztikus összhangban voltak és bájosak és szépek, hogy a közönség teljesen felélénkült a hosszú program végére.
Köszi szépen!

2012.01.09., Vasárnap
Puri
11 előtt indultunk Jagannath Puriba, ami egy szent zarándokhely a tengerparton.
Úgy volt, hogy fellépés is lesz, de valahogy nem siettünk…
(Mindenki fáradt volt a fesztivál után…)
Ennek az lett az eredménye, hogy 2 körül ebédeltünk, fél ötre találtuk meg a fesztivál helyszínét, ami azt jelenti, hogy eltelt majdnem az egész nap és még nem látta a csapat se a templomot, se a partot és nem is vásárolgattak.
Szóval kisebbfajta lázadás tört ki, aminek eredményeként kettéváltunk és visszamentek a többiek megnézni mindent.

Én pedig Saswattal, Sagával, Rajjal és a kuchipudis lánnyal ott maradtunk, mert hisz kiderült, ott az a több ezer ember és a szervezők 11 óra óta vártak minket…pfff
Folyamatosan mondták be az összegyűlt falusi embereknek, hogy most itt járnak, most esznek, most mindjárt jönnek, stb…
Szóval mivel így elkéstünk már nem volt sminkelés és öltözés, hanem a civil ruhában nyomtuk le a programot.
Azért beszélek többes szám elsőben, mert ahhoz képest, hogy egyáltalán nem volt róla szó, hogy én is fogok táncolni, egyszer csak ott voltam a színpadon.

Életem legnagyobb élménye volt.
Először bemutattak minket a 3-4000 létszámú közönségnek, majd a színpadon maradtunk és énekeltek nekünk egy imát és egy bhajant. Akkora energia volt ott…
Úgy volt hogy majd Saswat csak bemutat, mint díjazottat, majd a következő verzióban, hogy számol nekem és csak egy kis táncrészletet mutatok, majd megtaláltunk egy olyan zenét, amit tudok táncolni…
Szóval így lett hogy 19 hetes várandósan, gyakorlás nélkül, salwar kameezben életem legnagyobb és leglelkesebb tömegének táncoltam óriási méltatással. A szép részeken taps csendült fel, és a végén rengetegen gratuláltak. Húúúú….

Aztán mi is eljutottunk a tengerpartra, már sötétben, egy picit pihentünk és végül ugyanakkorra értünk haza a csapattal.

2012. 01. 09. hétfő
Ritmus, tánc és énekóra + egy szent ember Swamiji váratlan felbukkanása a táncteremben.
Délután kézműves vásár, ahol olyan gyönyörű cuccok voltak olcsón, hogy a pénztárcáknak annyi lett, ajándékok megvannak, a bőrönd meg túlsúlyos lesz…
Este pihenés és olyan hihetetlenül elsózott kaja a szakácstól, hogy megszületett a májkrémes roti (lepénykenyér) ötlete.

2012. 01. 10. kedd
Ma is esik az eső és hűvös van, mint tegnap. Előtte nyári meleg volt. A táncórát is ráérősen kezdtük el, a ritmus és ének pedig már csak a szálláson volt az ebéd után. Aztán megérkezett a várva várt szabó, akivel négy kosztümöt varratunk.
Estére egy zenei koncertet terveztünk… majd meglátjuk, mi lesz belőle…

Ennyi…