Naptemplom

2012. január 13.
Bhubaneswar, Orissza állam, India

2012.01.10. kedd délután írtam utoljára.
A májkrémes rotis eset után még egyszer volt nagyon fűszeres a kaja aztán rászóltak a szakácsra, hogy felejtse el a gyömbért és a sót is, meg az összes csípőset. Azóta minden ehető és finom, amit készít. Bár általánosságban az ételek biztonsági szintjét már annyira nem figyeljük, mert már simán veszünk az útszélén teát, szamószát és ami megtetszik…
(Aggódó anyukáknak üzenem, hogy nem mindenki. )

Szóval kedd este Odissi Music Festivalra mentünk, ami olyan fantasztikus volt, hogy az első két koncertet végig sírtam a négyből. Annyira meghatott, hogy hogyan lehet egy nemzet, mint az oriyák, ennyi szépérzékkel megáldva?!? Bármi, amihez hozzányúlnak gyönyörű lesz és kifinomultan bájos. Az odisszi zene, az odisszi tánc, a kézművességük, az építészetük…
A zene például hasonlít a hindusztánihoz, de sokkal lágyabb, lelket simogató.
Egymás után 4 vokál koncertet láttunk, női és férfi énekesek vegyesen. Sajnos a hanganyagokra és videókra várnotok kell, mert a mobilnettel ekkorát nem lehet varázsolni.
De megígérem, hogy otthon megosztom majd!

2012.01.11. Szerda
Ritmus- és énekóra, majd tánc, aztán ebéd után elment a csapata az állami múzeumba, ahol a kiállításon végre meg lehetett tudni, hogy a sokat látott szobrok kiket ábrázolnak név szerint, így jobban meg lehet érteni eztán a templomi faragásokat. Nehéz volt a szabadulás, mert a helyiek a múzeum helyett inkább velünk fotózkodtak…

Este Jayadéva Gíta Govinda szerelmi költeményének a feldolgozása volt az odisszi tánc szupersztárja és legleglegje, Sujata Mohapatra, a néhai Guru Kelucharan Mohapatra menyének és tanítványának főszereplésével. A rendező Menaka Thakkar szenior odisszi táncművésznő Kanadából, és vetítésékkel, modern narrációval kiegészítve segítették a megértést. Krishna szerepét egy kalkuttai férfi táncolta, ezen kívül négy indiai és egy orosz lány voltak a gopik. Sujata fantasztikus volt, a srác nagyon nem tudta elérni a színvonalát, színész játéka nulla volt. A lányok szépek voltak. A csapat nagyon élvezte. Aztán sikerült fotózkodni is, amiért már megérte elmenni.

2012.01.12. Csütörtök
Konark
7-re hívtuk a kocsit, tehát negyed kilenckor elindultunk egy egész napos kirándulásra.
Dhauli buddhista sztúpa, majd Pippli kézműves falu, ahol a színes lámpákat árulják, aztán Raghurajpur, Kelucharan bácsi szülőfaluja.
Raghuirajpur egy nagyon pici falu Puri mellett. Kb. 2 utca, de nem ez a lényeg. Itt minden család festő és kézműves, az összes házikó falán csodás falfestmények vannak, amit úgy hívnak, hogy pattacsitra. Minden házba el is akarnak nekünk adni festményeket, de sajnos lehetetlen, hogy mindenkitől vásároljunk…

Megtaláltunk két gotipua iskolát is, mind a kettőben táncoltak nekünk a fiúk.
A gotipua tánc hasonlít az odisszihez, csak sok benne az akrobatikus, tornász elem, majdnem artista produkcióvá válik néha. Különlegessége az, hogy kisfiúk táncolják négy éves kortól általában mutálásig. Ez tipikus orisszai hagyomány, máshol nem létezik. Akkor alakult ki, amikor az angol megszállók miatt a mahárik, azaz templomi táncosnők tevékenysége be lett tiltva, így hogy ne haljon ki a tánc, kisfiúkat tréningeztek és öltöztettek be az előadásokra lány ruhába. Mai napig hosszú a hajuk és lánynak öltözve is lépnek fel. (tipp: youtube: gotipua)
Fantasztikus az egész.
Innen úton Konark fele megálltunk pihenni a tengerparton, ahol éppen egy homokszobrász kiállítás volt… nagyon felüldűltünk.
Konarkban megnéztük a Naptemplomot, ami csodálatos erővel hat a látogatókra. Ellikém is majdnem elsírta magát a meghatottságtól, ahogy tavaly néhányan. Persze itt is a helyiek velünk fotózkodtak, ami mondjuk nem csoda, mert szépen felöltöztünk száriba az alkalomhoz illően. (Kivéve Lacit.)

Aztán egy bazári kajáldában ettünk dószát, és jöttünk hazafele.
Ma reggel csendesen készülődünk a táncórákra, vannak már programterveink, ma sem fogunk unatkozni… még írok majd, mielőtt visszamegyünk Delhibe, a kéthetesek meg sajnos haza…