Összeomlás

2012. január 15.
Bhubaneswar, Orissa, India

Csütörtökön majdnem meghalt Saswat.
Péntek reggel tudtuk csak meg, hogy nem is értek haza este a táncpróbájukról, mert hazafele úton Saswat asztmás rohamot kapott a hidegtől, a portól és főleg a próbán keletkezett feszültségtől.
Így a két lány Saga és Raj oroszlánként harcoltak érte és vitték Cuttackba a kórházba. Kapott oxigén maszkot és injekciót. Egész éjjel alig aludtak.
Reggel szerencsére már jobban volt a mesterünk, és nem is hagyott magának pihenésnyi időt, ő akarta tartani a táncórát, meg délután sem mondtuk le egy művészetpártoló jóbarát ebédmeghívását és este ismét próbájuk volt, amiről nem hiányozhatott, mert ő a főszereplő.

Szóval roham után ismét egy pihenés nélküli nap egy maratoni főpróbával.
A darab Dr. Ileana Citaristi társulata, az Art Vision előadásában, zenekarral előadott odisszi dráma, Rádha, Krisna és a gopik életéből kiragadott jelenetekkel.
Szombaton, azaz tegnap a Mukteswar Tánc Fesztivál fő műsorszáma volt.
A próbán ott voltam kb. 10 percig azalatt annyi kiabálás, bizonytalanság és idegesség volt, hogy én már attól rosszul éreztem magam. A mardala játékos például teljesen új volt, egy nappal a program előtt,azt sem tudta mit kell játszani, stb.
Emellett a hideg kövön mezítláb órákig ácsorogni, ücsörögni a szerepet várva, majd ezután színpadi főpróba a hidegben…
Szóval mondanom sem kell, hogy pénteken is küzdeni kellett Saswatért, mert a kocsiban hazafelé ismét összeomlott.
Ezek után szombat délelőtt legalább nem ment próbára, kipihente magát és este olyat alakított, hogy ma az összes újság tele van vele.
Krisna szerepét játszotta, és ez annyi erőt adott neki, hogy előadás után már teljesen fellélegzett és a tegnap este teljesen vidáman telt már itt a szálláson, barátok körében.

 

Ebben a pár napban csapatunk férfi tagja, Laci is kidőlt egy kicsit a megfázástól.
Én meg már második szabadnapomat veszem ki a közös kirándulások alól, hogy pihenjek és nyugodtan pakolásszak, hírlevelet írjak stb.

Szerencsére a csoport szépen önállósította már magát, jönnek-mennek állatkertbe, Hare Krisna templomba, vásárolgatni, ide-oda.
Ma az Udayagiri-Kandaigiri barlangokhoz mentek, ahol az odisszi tánc legelső faragásos emlékei vannak. Erről már írtam régebben, de a blogban elolvashatod a 2000 éves táncosnő címen. Illetve még megnézni Cuttack híres ezüstműves utcáját is.

Jómagam pedig már próbálok minél többet a kedves indiai barátaimmal lenni, mert holnap megyünk vissza Delhibe. Így voltunk pénteken az említett ebéden Nityananda bácsinál, aki a vendéglátás után elvitt a Market buildingbe, mondván hogy szeretne nekem venni egy szárit.
Így kaptam egy csodálatos selyem szárit, nem az olcsóbb fajtát. (22.000 Ft)

Aztán elmentünk még együtt egy újabb táncfesztiválra, ahol ismét láttam Sujatát, aki most férjével Ratikantával, Kelu babu fiával táncolt duettet. A másik produkcióban pedig a lányuk, Preetisha Mohapatra volt látható a Srjan iskola többi fiataljával egyetemben. Tisztára, mint az anyja, gyönyörű, bájos és tökéletes. Illetve kiragyogott még közülük egy fiatal fiú, a neve Sanjay Kumar Behera. Jegyezzétek meg, szerintem hallunk még majd róla…
Szombaton megvolt az utolsó énekórám, nagy elismeréssel befejeztem egy teljes dalt a variációkkal együtt, majd felteszem a videót otthon. Majd pakolásztam, mostam és vásároltam az otthoni rendeléseket és este néztük a táncfesztivált immár újra közösen.

2012. január 15.
Ma este megint a Mukteswar fesztiválra megyünk, ez egy szabadtéri program, aminek a háttere a Mukteswar templom, egyszerűen mesés, csak hideg van, be kell magunkat bugyolálni…
Egy szóló, egy duett és egy csoportos odisszi előadás van mind a három napján.
Utána meg megyünk búcsú bulira valami diszkóba. Na erre kíváncsi leszek.

Holnap indulunk Delhibe, a kéthetesek mennek haza, ezentúl ékezetek nélkül fogok írni, mert Panda hazaviszi a laptopját…Illetve azt sem tudom, onnan milyen gyakorisággal, majd kiderül.

Puszi mindenkinek,
Panda, Laci Andi és Ildi hamarosan hazaérnek.
Kértem, hogy írjanak ők is egy pár sort és küldöm.

Elli, Gabi, Tami és én még maradunk egy hétre.