BHARATA NÁTJAM

A Bharata Nátjam, Dél-India többezer éves szakrális tánca képviseli a legrégibb töretlen hagyományt a klasszikus indiai táncstílusok közül. Szakrális szerepe miatt korán lejegyezték, így ezek az iratok is hozzájárultak fennmaradásához. A templomokból a színpadokra csak az előző század elején került.

 

Mind hangulatilag, mind technikailag két részre bontható. Hangulatilag a Siva istenhez tartozó tándava, azaz erőteljes férfi tánc és a Siva feleségéhez, Párvati-hoz tartozó lászja, az a finom nőies tánc különíthető el. A tánc technikája is két különálló rész, a tiszta tánc bonyolult lépéskombinációkra, ritmusképleteket követő lábtechnikára épül. A lépéseket a szem, kar, kézfej és láb mozgatásának koordinációja hozza létre. (A csípő az egész technika során merev marad, meg sem mozdul!) Az abhinaja bármiféle történet ill. Érzelem elmesélésére alkalmas mozgásrendszer. Főként a kézjelekre, arcjátékra és a színészi játék egyéb elemeire épül.

A tánc zenéje a dél-indiai klasszikus karnatik zene, melynek hangszerei a vína, karnatik hegedű, karnatik fuvola és a mridanga nevű dob.
A táncdarabok szövegei, imák ill. Az isten különböző megjelenési formáit dicsőítő versek, tamil, telugu vagy szanszkrit nyelven íródtak.

A Bharata Nátjam (korábbi nevén Sadir Áttam ill. Dászi Áttam) szigorúan klasszikus tánc, nincsenek népi gyökerei. (Nem táncolják falvakban vagy összejövetelekken, kizárólag színpadon) Hosszú története során vagy templomokban adták elő az istentisztelet részeként bemutatott szakrális női táncként, vagy színházi előadás során férfiak és nők egyaránt táncolják. Jelenleg a technikát szóló előadásokra és táncdrámák bemutatására használják. (Szigorúan szakrális töltetű klasszikus tánc, nem szórakoztató műfaj)

Nem kizárólag női műfaj. A férfi táncosok száma Indiában és világszerte egyaránt nő.
Technikája egyre inkább nemzetközivé válik, így egyre több Bharata Nátjam technikára épülő modern koreográfia születik.

(Forrás: szinhaz.hu - Somi Panni írása)